308.

Ez lesz itt most egy darabig az utolsó. Mert határra értünk (lehet, hogy csak a város határába, de ki tudja).

Egy időszak lezárult, egy könyv megjelent, egy nagy menetelés véget ért. És hát persze, most jön még csak a java.

Mostantól másképp, ahogy a változás adja, időnként. Aki benéz, annak, nem a napoknak.

Kilégzés.

Reklámok

307.

(…) víz csak víz legyen szomjan nézem a felújított

házakat ahol a vakolat alatt már örökre alszanak

a denevérek (…)

304.

kísértés

  1. A kísért igével kifejezett cselekvés; bűnre, rosszra csábítás.
  2. Annak az állapota, akit vki, vmi kísért; vmely helytelen, meggondolatlan v. tiltott cselekvésre való hajlandóság.

(A magyar nyelv értelmező szótára)

302.

Persze hogy nem áll meg a világ. De azért én azt hiszem, hogy néha igenis megbotlik. Amikor veszteség van.

És ilyenkor a valahanyadik (nem olyan sokadik, mint szeretném) gondolat mindjárt a saját élet kutatása, valamiféle számvetés, latolgatás. Mit sajnálnék, mit bánok, minek örülök. Hogy például már a gyerekek, ugye. Hogy nem olyan kicsik. Ez jó, ez nagyon jó.

Akkor most belégzés – lent tart – kilégzés.

300.

Vagy éppenséggel itt volna az ideje megragadni az alkalmat. Mire is. Arra, hogy ha már olyan jól begyakoroltuk a légzőgyakorlatot, hogy gyakorlatilag ösztönösen megy, továbbá jól láthatóan elmozdítottuk a testet A-ból B-be, az elmét pedig egy helyben tartottuk – azután fordítva: az elmét mozgattuk, s a test maradt -, ráfordulhatunk a célegyenesre: a lélek. WTF? Igen, ez a helyzet. Itt az ideje hinni valamiben.