Naplovam

Életemben először idén gondoltam időben a nyárra, annak köszönhetően, hogy (magamhoz képest) sokat járok plázába újabban, mert ott van olyan cipőbolt, ahol a cipőfestéshez alapanyagot tudok venni. (Ez az egy előnye biztosan megvan az üzletláncoknak: egy adott márkájú tornacipőt felpróbálhatsz az ország bármelyik üzletében, hogy biztosan jó-e a méret, én meg megveszem egy itteniben, így egy átadást megspórólunk. Így sem minden fenékig cipőfűző, de erről majd írok külön.)

Eszembe jutott, hogy van egy nyári ruhám, ami fekete, meg egy nyári ingem, ami ruhának is használható, szintén fekete, szóval mi lenne, ha lenne valami olyan, ami nem fekete, de mondjuk fehér. Nem részletezem, lett. Meg egy szalmakalapom is, ami, lássuk be, sokat tud dobni az ember megjelenésén, főleg, ha turista bárhol.

Amióta ezeket megszereztem, azóta két dolog történt: 1. A nap süt, de állandóan fúj a szél. Tehát kalap viselése ellenjavallt. 2. Most olvasom, hogy Kis híján telet kapunk.

Erről pedig két dolog jut eszembe: 1. Ejnye, ejnye, úgy látszik, esőt kapunk. (Róbert Gida a Micimackóban).  2. Ez az én formám.