Följegyzés

Ülünk hármasban egy besötétült teraszon, napernyő alatt, éjjel. A hátunk mögött fekete park sunnyog, lámpák világítják az arcunkat, órák óta beszélgetünk. A Fiú, a Lány, meg én.

Engem mindenhol helybelinek hisznek, görögöknél, olaszoknál, bárhol járok. A kék szemű, szőke, olasz pasim mellett volt vicces, hogy mindenki hozzám jött oda a térképpel, mondja a Lány.

Engem is sokszor odavalósinak hisznek, mondja a Fiú.

Engem meg mindenhol mindig turistának, itthon is, mondom én.

Hát persze, mert az vagy, mondja a Fiú.