Létezik külvilág, gondolom, ahogy hallgatom, amint a jó férjanyagból gyúrt negyvenes férfi alázatosan sorolja a telefonba a bevásárlókocsi tartalmát.

Kevesebb meggyőződéssel, de ugyanezt gondolom, amikor a kelleténél pont 119-cel többször ellenőrzöm a postafiókomat.

Vissza az elejére. Nincs bevásárlókocsis ember, nincs postafiók, nincs mit várni, nincs feladat, beszív, tart, kifúj. Lassan menni fog.