A feladatról kevesebbet beszélek, mert a feladat úgy fut, mint egy háttérprogram. Minden nap elindul, rögtön azután, hogy a légzőgyakorlatok. Minden nap, minden tekintetben. (Emlékeztek Dolly Bellre?) Nevezném munkának, a megnevezés helytálló, de mégis csak részben fedi a dolgot magát, a feladatot érzem jobbnak, de előfordulhat, hogy találok jobb szót is erre, előbb vagy utóbb.

Ami azt illeti, feladat több is van, az egyik a tanulás a másik az írás. S ha innen nézem, a tanulás inkább tűnik munkának. Ha a módszereket nézem, mindkettő annak tűnik. A feladatságuk viszont közös. Tavasz óta erősen működik mindkettő, erősen és folyamatosan, a folyamat folyamatossága pedig én vagyok. Sokat írtam ebben az évben. És rendszereztem. Mappáim telnek dokumentumokkal, azok telnek betűkkel. Valami ebből még valamire jó lesz. Valami még lesz.*

*Esetleg: nem lesz.