Azért van még egy csomó más érdekes is ezen kívül. Nem is tudnám megmondani, egy nap (mondjuk ma, száztizenkettőről száztizenháromra), mennyi dologra mondtam vagy mennyiről gondoltam, hogy érdekes. Volt köztük persze olyan is, hogy hm, hát ez érdekes*, de többnyire inkább olyasmik, hogy nahát, ez érdekes.

Ilyen utóbbiféle nahát például, hogy az egyre kisebb, hangsúlytalanabb, egyre kiszolgáltatottabb csoport, ahol – mondjuk így – a szellemi teljesítmény az érték, mintha a szorongattatásra reagálva, paradox módon erősödne. Vagy az eddig ismeretlen, nyugvó állapotú erőit élesztené fel. De lehet, hogy megint csak túlzottan optimista vagyok. Haha.

És arról semmiképp nem feledkezhetem meg, hogy minden erővel szemben megjelenik az ellenerő – tehát ez a kis csoport jó, ha ikszre hozhatja a meccset.

*Jelentése kb: Egyáltalán nem érdekes, de megvan róla a véleményem.