Attól is lehet tartani, hogy egyszer csak – váratlanul – minden jó lesz. Kimúlik az a fájdalom-hiány-emlékcsomó, átlépjük, mint egy döglött csigát az út szélén, a következő kanyarnál már el is felejtjük, sima, tiszta minden előttünk.

Akkor lehet megijedni, hogy most, na most, mi lesz?