Úgy tudok a legjobban dolgozni, ha egyedül vagyok. Nem, most nem fizikai értelemben (úgy is), most abban az értelemben, hogy be vagyok zárva egy üvegkockába. Nemcsak üveg, hanem – azt hiszem – tükörüveg, kilátok, de nem látszom. Belül van valami kozmikus süketség, ami egyébként rémisztő lenne, ilyenkor nem az. Kicsit olyan az egész, mintha ezt a kozmikus süketséget transzformálnám. Kottáznám. Sokkal jobb dolog, mint amilyennek hangzik. Sokkal jobb, de nem lehet örökké csinálni.