A hely problémája.

Helyünk a világban, életben, mások életében stb. Unalmas dolgokat tudok ezekről mondani, sűrűn emlegetve a relativitást.

A helyem valahol – azt szeretem hinni -, hogy csak az enyém. Amikor kibillenek belőle, akkor jön ez az egész. Nem is tudom, zuhanás-e vagy mihez lehet fogható, de mindenképpen benne van az iszonyat. És a fölkérődző undor, amiért más elfoglalhatja.

Most viszont úgy látom, hogy a helyem csak az enyém. És azt, és oda senki. Soha.