Ha valamit nem értek, nem csinál velem semmit, csak bosszant, hogy nem értem, az első gondolatom, hogy buta vagyok ehhez. A második, talán még ugyanabban a másodpercben az, hogy felkutassam a megfejtéshez vezető információt. Ha sehogy sem megy, azzal mentegetem magamban, hogy bizonyára valami nagyobb dolognak a része, amely csak teljességében érthető vagy tud hatást gyakorolni. Elég sok (néha gyors, de akkor is sok) lépcsőfok vezet még innen addig, hogy megvonjam a vállam, azt mondjam, gyerekek, ez egy blöff.  A blöff tehát a legtöbb dologgal ellentétben olyasmi, amit kimondani sokkal nehezebb, mint létrehozni.