Kényszerűségből még a kényszerűségről. Haha, hehe.

Szóval, ez a kényszerűség lehet egyébként az egyetlen kapaszkodó is. Amikor beüt – és rendre beüt – a szokásos

el-bi-zony-ta-la-no-d…—…á-s

Ilyenkor végtelenül leegyszerűsíti a kérdéseket. Muszáj – nem muszájra válik szét minden. Amit pedig (elbizonytalanodáskor) nem muszáj*, azt biztos, hogy nem szabad csinálni / választani / tenni / létrehozni / lerajzolni / beleírni / lenyelni / kiköpni / megfontolni

sö-tö-bö!

*Na de, amit muszáj! Azzal muszáj lesz megtenni, amit valahogy meg kell.