A rossz előérzet* is olyasvalami, amiről nem beszélünk. Nem mondhatunk semmit, babonából, nehogy valóra váljon. De talán nem is amiatt, talán inkább azért, mert annyira logikátlan. Nincs rá semmi bizonyíték, semmi nem kézzelfogható benne, ingatag érvrendszer van mögötte (alatta?) ha van egyáltalán valami. Előérzetekről beszélni majdnem bolond beszéd. S a kimondástól lehetne valóság belőle. A kimondásnál a leírás még rosszabb – úgy sejtjük – még valóságirányúbb, már-már jóslat, óvakodunk tőle. Óvakodni. Ez milyen szép szó. Nem?

Néha úgy látom, előérzetek és óvakodások töltik ki az egészet. Úgy értem, mindent.

Néha úgy is látom, hogy éppen ezek elől lehet elvágyódni – mondjuk a sivatagba.

*Talán a jó is olyasvalami.