Lehetnék kedvesebb. Azon túlmenően, hogy alapvetően. Alapvetően kedves az, aki kedvesen köszön, aki rámosolyog arra, akit ismer, meg még arra is, akit nem. (Ahogy tél elején egy beszélgetésünkben: – Miért köszönsz kedvesen a bunkó ellenőrnek is?  – Mert kedves vagyok. Ennek semmi köze ahhoz, hogy ő bunkó.) Ez nem egy tanult kedvesség, az lehet a baj.

Ha baj az, hogy a tanult kedvesség nem létezik. Néha baj. Lehetnél kedves olyanokkal, akiktől számíthatsz valamire. Támogatásra, egy jó kritikára, egy kis hátszélre, fasztudja mire. De nem vagy rá képes. Ott is fogsz maradni, nyugodt lehetsz, ott fogsz maradni, az ajtókon kívül, legföljebb a küszöbökön, de soha nem leszel bent, ott, a többiekkel, akik képesek.

Nohát, mindegy. Van ennél fontosabb dolgunk is.*

*Ennél csak fontosabb dolgunk van.