„- Mondd, Murray, hol szálltál meg?

– Egy kis panzióban. Elbűvölőnek találom, de közben nem értem az egészet. Megejtően szép, omladozó, öreg épület, nem messze a bolondokházától. Heten vagy nyolcan vagyunk szobabérlők, rajtam kívül mindenki többé-kevésbé állandó lakó. Egy asszony, aki valami szörnyű titkot rejteget magában. Egy férfi, aki úgy jár, mint az űzött vad. Egy másik, aki sose jön ki a szobájából. Még egy asszony, aki órákig elálldogál a postaláda mellett, várva a levelet, amely sosem érkezik meg. Egy férfi, akinek nincs múltja. Egy asszony, akinek csak múltja van. Boldogtalan életek dohszaga lengi be a házat, mint a kedvenc filmjeimben.

– És te melyik vagy ezek közül?

– Én vagyok a zsidó. Mi más is lehetnék?”

(Don DeLillo: Fehér zaj. Bart István fordítása)