rend

1. A tárgyaknak olyan állapota, amelyben mindegyikük a célszerű és megfelelő helyet foglalja el.

2. Vmely cselekvés, történés zavartalan lefolyásának megszabott sora; meghatározott v. célszerűen kialakult egymásutánja.

3. Olyan állapot, amely megfelel vmely szabálynak, törvénynek, s így lehetővé teszi vminek a zavartalan menetét.

4. Azoknak a szabályoknak, törvényeknek az összessége, amelyeket vmely közösségnek v. vmely személynek követnie kell, hogy vmi megfelelően, zavartalanul folyjon, történjék.

5. A társadalomban a termelési mód alapján kialakult szervezet, állapot, amelyet az államhatalmi szervek révén az uralkodó osztály tart fenn.

6. A szabályosan, egyenes vonalban egymás mellett v. egymás mögött álló személyek v. tárgyak sora.

7. (népies) A többé-kevésbé egyenes vonalban lekaszált és még föl nem szedett fű, takarmány v. gabona sora.

8. jelzői használat(ban) Teljes öltözéket tevő ruha, fehérnemű.

9. (történettudomány) A hűbériség korában; a társadalomnak az akkori politikai és gazdasági viszonyok alapján kialakult vmely osztálya, csoportja, amelynek öröklött s csak számára érvényes jogai és kötelességei voltak.

10. Szerzetesrend v. lovagrend.

11. A kitüntetéseknek vmely osztálya, csoportja.

12. (állattan) Az alrendek után következő s ezeket magában foglaló rendszertani egység (Ordo).

13. (növénytan) A családok után következő s ezeket magában foglaló rendszertani egység (Ordo).

14. A mennyiségtani értékek osztályozásában a tízes számrendszerben; az egyesek, tízesek, százasok stb. egymásutánja.

15. (történettudomány) Egyházi rend a) a papi felszentelésben való részesültség mint a hét szentség egyike; b) a katolikus papok összessége.

(A magyar nyelv értelmező szótára)