És ismerjük azt az állapotot, amikor egy szövegen (olvasóként) huss, átszáguldunk, aztán napok, hetek múlva is azon gondolkozunk. Hogy ha olyan könnyed volt, mi a fenén is gondolkozunk. De nem marad el, jön velünk. Van a (hosszú) prózának ilyen megfejthetetlen, tettenérhetetlen titka.
NatiLap 
Ez melyik hosszú próza volt? Hátha egyszer nekem is lesz rá időm…
KedvelésKedvelés
Sok ilyen van, nem egy konkrétról jutott eszembe. De pl. én Philip Roth, Updike szövegeivel általában így vagyok, vagy van olyan Burgess-szöveg is, ami így működik nálam.
KedvelésKedvelés
Köszi! Philip Rothot már adtam anyukámnak ajándékba, majd kölcsönkérem 🙂
KedvelésKedvelés