„És egyszer csak becsapódik egy rakéta. Iszonyú durranás egész közel, a falu mellett, a levegő, az idő szövedéke teljességgel megváltozik – a szárnyas ablak belökődik, fanyekergéssel visszapattan, hogy újra odacsapódjon, miközben még vacog az egész ház.

Dörömböl a szívük. Légnyomástól feszesre döngölt dobhártyájuk fájva csöng. A háztető fölött alacsonyan robog el a láthatatlan vonat…

Úgy ülnek most, mint a festett kutyák, némán, furcsamód képtelenek egymás megérintésére. A halál bejött a mellékhelyiség ajtaján, ott áll, vas türelemmel, és az van a halálfejére írva, hogy engem próbálj csiklandozni.”

(Thomas Pynchon: Súlyszivárvány. Fordította Széky János)