57.

Hasonlít ez a kísérlet arra is – vagy annak az inverze -, amikor egész napokat, néha heteket töltök egy figurával egyetlen délelőtti pillanatában, mielőtt elindulna, mondjuk kutyát sétáltatni. Miután olvasni próbált, de nem volt hozzá türelme, mielőtt belevetődne a kinti hívogató fénybe, mielőtt történne vele valami. Mindez két pislogás közti idő lesz, amikor olvasod, nem fogod tudni, hogy egy hetet töltöttem el ebben a pillanatban.

 

56.

Először nagyon nevettem, aztán csak ültem, nem tudom meddig, azt hiszem, sokáig, mielőtt beillesztettem volna a pipát a négyzetbe, amely mellett a következő felirat állt:

„Igazold emberi mivoltodat!”

Captcha. Captcha-ha-ha-ha. Enteri mivoltom. Huszonegyedik századi emberiőr.

53.

Egy nő megy a sivatagban. Már ötvenhárom napja vándorol, elfogyott az élelme, vize, amikor összetalálkozik egy eszkimóval és a kutyájával.

Jaj, de jó, kiáltja az eszkimónak, kérem, segítsen, rettenetesen eltévedtem!

Mire az eszkimó: Méghogy maga tévedt el?!

49.

Ki fog derülni, hogy egészen elhanyagolható a közelmúlt a kicsit kevésbé közeli múlthoz képest. Egy év is csekélység négyhez képest. Ki fog derülni, hogy visszanézve egy árapályt látunk, amelyet nem ismertünk fel. Pedig jól tudjuk, hogy minden (minden) hullámzik. Most jobb?