Szokásos gyűjtés a #beszélgetéseink-ből, ezúttal az elmúlt fél év legjei:

– Voltak ma rendőrök a suliban.

– Te jó ég!

– Á, csak a továbbtanulás miatt. Elmondták, hogy ha semmi nem jön össze, még mindig lehetünk rendőrök.

*

– Gyönyörű színe van, mint a jód, olyan.

– Ha olyan, mint a jóm, akkor szép lehet.

*

– Clinomániában szenvednek azok, akik egész nap ágyban szeretnének lenni.

– Miben?

– Ágyban.

*

– Mi újság a gyárban?

– Termelgetünk, termelgetünk.

*

(tablótervezés érettségi előtt)

– Nézd, anya – mutat egy képet, amin söröskorsókkal koccintanak -, arra gondoltunk páran, hogy lehetne ez a tabló háttere. Elneveztük Sörös-tervnek.

– És?

– Leszavazták.

*

– Azt néztem, hogy ide pont elférne egy zongora.

– Ja. Csak akkor a nagyobbik része kint lenne a lakásból.

*

(gyermek megjegyzései a japán nyelvvel kapcsolatban)

“Ez tök olyan, mint amikor az Agymenőkben Amy kitalált egy nyelvet.”

“Ebben van ülő cica, Nike-jel, meg egy ferde szmájli.”

*

– Nézd, kiszakadt a gatyám.

– Jézusom, mintha egy krokodil harapott volna seggbe.

– Ne is mondd, alig tudtam elúszni!

*

– Szerintem a macska azért tolja az arcomba a képét, mert tudja, hogy olyankor perspektivikusan torzul, ami rohadt vicces és cuki egyszerre.

– Hát nyilván.

*

– Megráztál.

– Nem, te ráztál meg engem.

– Nem. Csak te rázhattál meg.

– Miért?

– Mert kettőnk közül te vagy a villamosmérnök.

*

Na! Vagyis: basszus!

*

– Nem félelmetes ez a tök sötét vonat?

– Nem tök sötét, az eleje világos volt.

– Igen, egyetlen ember ül az egész vonaton. Ki tudja, mi öli meg út közben?

– A magány.

*

(iskolából hozott mondat, töritanár)

“Tudja, fiam, hogy áll maga? Mint Adolf, fiam. Bukásra.”

*

– Várj, nem hallak.

– Biztos, mert Budán vagyok.

– Hát igen, az már a Dunántúl.

*

“Ezt most nem hallottam, de mindjárt kijövök és megkérdezem, mit mondtál.”

*

– Anya, én nem akarom, hogy injekciót adjanak a számba.

– Két piercing van a szádban. Ne nyavalyogj.

*

– Majdnem fahéjat tettem a húsra bors helyett.

– Huh.

– Hm. Lehet, hogy nem lett volna rossz, csak furcsa. Mint tudjuk, a palacsinta is csak elsőre furcsa lekvár helyett pálinkával.

*

– Én zongorára gyűjtök.

– Én kocsira, anya. Van már 500 Ft-om, nem akarjátok kipótolni?

*

– Tele a falu TEK-esekkel.

– Persze, UTE-Fradi volt.

– Mi lett?

– 0-0.

– Úúú. Akkor mindenki üt mindenkit.

*

– Anya, nézd, milyen a hasam.

– Elmagyarázhatom, miért olyan, de akkor rosszul leszel. Megint.

*

– Mondj egy klasszikus értéket.

– Pénz.

*

– Jó napot, kívánok, XY vagyok, Szeifert Natáliát keresem.

– Én vagyok.

– Arra lennék kíváncsi, hogy most rendelkezik-e lakásbiztosítással.

– Lakással sem rendelkezem.

– Ööö…

– Szívesen. Viszont hallásra.

*

– Anya, értelmes emberekkel akarok sörözni egy teraszon, de nincsenek értelmes emberek.

– Teraszok is alig.

– Ott van például X meg Y hely. De gondolom, te is ezeket ismered.

– Hát, nem igazán.

– Pedig oda öregek járnak.

*

– Holnap lesz az I Bike Budapest.

– És te mit csinálsz ott?

– Hát bike-olom Budapestet.

*

– Szerinted ez a festék elég lesz a hajamra?

– Persze, már legalább a harmadát befestettem.

– De ami maradt, elég lesz a kétharmadra?

– Magyarországon vagy. Itt bármennyi elég a kétharmadra.

*

– És ezzel kapcsolatban mi az összeesküvés-elmélet?

– Hogy az ionoszférát baszkurálja és megdöglünk.

*

– Szerintem lehet, hogy ezek a steril neutrínók egy párhuzamos világegyetem vetületei.

– Hát, anya, nem gondoltam volna, amikor az éjszakaival hazafelé jöttem, hogy erről fogunk beszélgetni. Azon gondolkodtam, van-e otthon kaja, ébren vagy-e még, meg ilyenek.

*

– Azt olvastam, hogy Müller Péter Szalámi.

– Az a Bakács.

*

– Rohadt büdös jön be kintről.

– Igen, égett hányásszag. Nem?

– Nem tudom, még sosem égettem hányást.

*

– Van otthon valami kaja?

– Van.

– És micsoda?

– Találd ki!

– Wellington bélszín, újkrumpli, saláta, meg egy kis kaviár?

– Pontosan!

– Tudtam. Olyan kiszámítható vagy.

*

(messenger)

– Betettem a kajádat a hűtőbe, reggel el ne felejtsd elvinni.

– Jó 🙂 Mindjárt megyek haza amúgy.

– Azt hittem, itthon vagy.

*

– Mit keresel?

– A helyemet. De nincs meg.

*

– Fújd ki az orrod!

– Nincs értelme.

Mit mondhatnék? Az élet csupa móka.