2014 címkéhez tartozó bejegyzések

Széljegyzet július 5-höz

Dátum: Szerző:

Sokunk fejében él az Ideális vagy Normális Világ utópiája, ahol minden jobb, mint itt, ahol élünk, aminek nem kéne lennie, az ott nincs, és ami van, az meg úgy van, ahogyan lennie kell. És mindenki tudja, hogyan kellene lennie.

Az én Ideális Világomban például nincs Színes Felvonulás, vagy van, de mondjuk fiestának vagy karneválnak hívják, és arról szól, hogy színesen lenni jó.

És ezen a fiestán nincsenek rendőrök, kordonok, fölöslegesen kimondott mondatok, süket fülek, hiábavaló kérések, nincsen ott karámba terelt, megfélemlített ember egy se, nem kell a testi épségére vigyázni senkinek, nem kell „a rendőrség által kijelölt és biztosított útvonalon” elhagyni az ünnep területét – mert ünnep, az viszont van -, nincsen fölösleges izgalom, nem mondják, hogy tedd el a szivárványos kitűződet, zászlódat, kendődet, rejtsd el a meggyőződésed, a magad érdekében légy szürke, láthatatlan, védd magad, és nincsenek engedélyezett fegyverek, nincsen táska- és identitás-ellenőrzés, és nincsenek mocskos nácik, akik azt ordibálják, hogy mocskos buzik.

Prideális világ

Keresem a jót, keresem a hangot

Dátum: Szerző:

bepA kishitűség, az nekem a bajom. Hogy nem vagyok elég pozitív. Még egy rendes újévi fogadalom se telik ki tőlem.

Nagyanyám mindig azt mondta, amit adnak el kell fogadni, ahol ütnek, onnan el kell szaladni. Na, én akkor ennek szellemében, mondom, megfogalmazom az újévi gondolatomat, hogy egy évben egy gondolatom már nekem is legyen, és akkor így elhatároztam, hogy én mától (vagyis hát holnaptól, mert ez még december 31-én volt), amit adnak elfogadom és a rosszat pedig én ugyan nem keresem többé semmiben. Mert azt is mondta mindig a nagyanyám, hogy aki keres, az talál. Aztán valahogy úgy vettem észre, hogy tényleg. Minden jóban van valami rossz (ezt is mondta), én legalábbis elég könnyen meg tudom találni, persze lehet, hogy ez csak a rutin, de ugye, ez most már másképp lesz.

Alig telt el pár nap ebből a szép új évből, jó, hát hó nem esett, annyi baj legyen, attól még szép, és akkor jött a gondolat, hogy „Keresd a jót!” – ezt ugyan nem a nagyanyám mondta, de azért szöget ütött a fejembe. Hogy tessék, én még ezt is el, de milyen jó, hogy vannak nagyszerű emberek a nagyszerű gondolatokkal, akik így segítik az embert, már az ilyeneket, akinek például, mint nekem, nincsen már nagyanyja, se anyja, se apja, de hálistennek, hogy vannak, akik apánk és anyánk helyett is nagyapáink és nagyanyáink, értik, mire gondolok.

Hogy ezekben a tanácstalan időkben, amikor az ember úgy vágyik egy kis jóra, hogy közben igazán maga se tudja, mire vágyik, mert egy kicsit el vagyunk épp anyátlanodva, pedig hát minden jó végül is, csak el kell határozni, hogy a rosszat nem keresi meg benne az ember, na, ilyenkor kell, hogy ott legyen valaki, aki megmutatja. Hogy kézen fogja az embert, vezesse. Mondja meg, mit keressen.

Kicsit olyan ez, mint az első lap nap az oviban, értik, mire gondolok.