Úgy döntöttem, nem veszítem el a Facebook-hírfolyamban ezt a néhány háztáji beszélgetésünket és mondatunkat, inkább összeszedem és megőrzöm itt:

*

Ha megtanulod ezt a részt az epikáról, cserébe mutatok egy nagyon félelmetes novellát. Ott van, abban az ártalmatlannak tűnő kötetben.

*

– Azt hittem, almát eszel.
– Igen, szokatlan ez a haraphatóság egy őszibaracktól.

*

– Szakítottam a fagyival.
– ?
– Nem eszek többet.
– Szomorú vagy?
– Nagyon. Jól jönne most egy kis fagyi.

*

– Te mikor alszol?
– Szinte mindig.

*

Anya, te felvetted a pulcsimat… ami a tiéd?

*

– Hé, ez a szatyor meleg!
– Persze, mert macska van benne.

*

– Anya, gondolj bele, hogy…
– Dehogy gondolok.
– De, ha belegondolsz…
– Mondom, hogy nem.
– Jó, de gondolj már bele…
– Hé! Ne feleselj anyáddal!

*

– És te hogy vagy, Péter?
– Hát kérlek, lett egy nagyszerű ízületi gyulladásom.
– Ó, gratulálok hozzá!
– Köszönöm szépen, csodálatos volt.

*

Anya, úgy szeretlek, hogy ha annyira megölelnélek, amennyire szeretlek, kijönne a beled.

*

Na, én azért veszek mindig kétszer annyit, hogy ha elfogy, akkor ne fogyjon el.

*

– Pocak idén nem lesz levert, új barátja van, a kevert.
– Ú, de imádom azt.
– Az Activiát?
– A kevertet!

*

– Anya, rajtad kívül senki nem hívja cigarettapapírnak.
– Hanem? Cigipapír?
– Nem. Cépé.
– Értem. Mint a pézsé a papírzsepire.
– Igen, de azt se mondd, az gáz.
– A pézsé?
– Igen.
– A cépé nem?
– Nem. Az normál.
– Értem.

*

– Mire is mondtam, hogy na, egész nap ezt fogom hajtogatni?
– Nem tudom, de hogy nem fogod, az már szinte biztos.

*

– Ennek a körömlakknak olyan szaga van, mint a Technocol Rapidnak volt régen.
– Aha.
– Azzal lehetett szipuzni.
– Tényleg?
– Igen, a tejszínhabos flakonnal is lehet.
– Tudom, anya… illetve… most már tudom.

*

– Mit csinálsz?
– Rákentem a krémet a lábamra.
– De ez kézkrém.
– Lázadok.