Bal kánon

Hogy például mi az, hogy balkáni? Anya vagy, tehát tanító, magyarázatokban bővelkedő, de legalábbis választ keresni sosem rest, mondhatni, jó kereső.

Anya vagyok, az életem tizenöt éve hangalámondásos dokumentumfilmmé változott (narrátor: Szeifert Natália), hogy a gyerekek könnyebben megtanuljanak beszélni, soha nem gügyögtünk, nem hülyék voltak, csak kicsinyek, az egyszerű kérdésekre volt a legnehezebb válaszolni, aztán jött egy viszonylag biztonságos szakasz, kiismertük egymást, rizikómentes kérdések jöttek, aztán a nehezen megfogalmazhatók,  és most itt vagyunk, nyár a Balkánon, rendben, de mégis, miért mondjuk valamire, hogy balkáni, pláne, hogy otthon is, amikor nem is a Balkánon lakunk. Azt tisztázzuk az elején, hogy ez a kérdés épp olyan, mint anyátok: a kánonhoz semmi köze.

A pejoratív felhang enyhén szólva is tévedés, főleg a mi szánkból, mondom, na de, mi az, hogy pejoratív. Jó, közelítsük ezt meg máshonnan. Van otthon is balkáni, de itt egy kicsit balkánibb – egyelőre. Mondjuk az, hogy nem folyik el az esővíz a város utcáiról (de tényleg, miért nem?), vagy mondjuk nézd meg ezt a megoldást:

Ilyesmi, mondom. Nem nagy különbség, igaz? Bólintanak, aztán a pocsolyába állított téglákon átbillegünk-egyensúlyozunk a fagyizóhoz, ahol mindig mosolyognak az eladók.