Egészen idáig abban a tudatban voltam, hogy van valahol egy másik fekete zakóm, nem az a fényes, ami a régi nadrágkosztümhöz van volt, hanem egy rendes.

Ezt hittem akkor ostobán tűnődve, amíg el nem kezdtem keresni, és kiderült, hogy volt ugyan egy, afféle könnyű blézer, blézer… blézert a bankos kisasszonyok hordanak, tudom, ha női, akkor a zakót blézernek szólítjuk, én mégis valami könnyedebbnek érzem, a blézer az olyan, hogy felkapják, a vállukra terítik, miközben a papírpoharas kávéval átmennek a cúgos folyosón, nem tudom, nekem zakóm volt, illetve kellett volna lennie, de most már tudom, hogy nem volt, a blézert is kidobtam, miután úgy elformátlanodott, ahogy, szóval nincs.

Makón vagyok női zakó, el van ez szabva.