Naplovam

Szerintem először a konyhai gépek gyártói jöttek arra rá, hogy ha túlságosan sík, netán stbailnak tűnő tetővel látják el a készülékeket, azok óhatatlanul polccá lényegülnek a tárgyak bűvöletében élő fogyasztó otthonában, s mint ilyenek, egyre kevésbé lesznek használatban az eredeti rendeltetésüknek megfelelően, így aztán a tervezett avultatás és a folytonos növekedés piaci-közgazdasági-interplanetáris-orbitális elmélete értelmében lassanként baszhatják a friss vásárlásokat. (pl. Melegszendvicssütő?* Minek vennék újat?, van. Azon tartjuk a gofrisütőt. Azon meg a lisztesdobozt.) Szóval, gonoszul dizájnnak álcázva elkezdték kerekíteni, gömbölyíteni, áramvonalasítani a cuccokat, hátha.

Nekem egyetlen komolynak nevezhető konyhai gépem van, egy Saeco darálós kávéfőző (úgy is mondhatnám, hogy ez a lakás legértékesebb tárgya- szóval hozzánk még betörni sem érdemes -, ez is már többéves, és megint folyatja a vizet a zacctartóba, de ez egy tömítéscserével megoldható**), mert az ember egyvalamire legalább legyen “úgymond igényes”, és én ezt az egyvalamit, amire érdemes, a kávéban látom megtestesülni, úgy is mint a civilizáció legnagyobb vívmánya s mint a hétköznapi élvezetek megunhatatlan forrása.

No, ennek a teteje ilyen:

Azt hihetnénk, hogy ezt a tetőt az Isten is a dizánjer arra teremtette, hogy rátegyük a süteményes tányért, de ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a tető nem sík, éppen annyi alattomossággal domborodik, hogy kávéfőzés közben szépen le tudjon rázni magáról mindent.

Én most már ebből sportot csináltam. Meddig bírja az angol porcelán készlet utolsó előtti kistányérja, a teflontepsi, az üvegtányér stb. Az a jó hír, hogy a kerek faalátét, amit vágódeszkának is lehet használni, gyakorlatilag végtelenségig ott tud maradni (legalábbis addig, amíg bele nem kell töltenünk a gépbe az újabb adag babkávét).

Magamat afféle tárgykutatónak képzelem, és a valódi tudósok kéjes lustaságával figyelem a környezetemben és ismerőseim környezetében előforduló tárgyak mozgását, sorsának alakulását. (Ez nem sokban különbözik egyébként maguknak az embereknek és/vagy állatoknak megfigyelésétől, sőt.) A bevezetőben említett empirikus tapasztalatom is többéves megfigyelés eredménye.

Itt adom közre további fontos megállapításaimat a témában.

1. Nemcsak a konyhában, de a lakásban bárhol található vízszintes felület polc.

2. A vízszintes felületek számával egyenesen arányosan növekszik a rájuk helyezhető tárgyak***, különösen a könyvek száma.

3. Minden polc könyvespolc.

4. Ami nem könyvespolc, az is könyvespolc.

5. Soha nincs elég könyvespolc.

Mindezekből pedig világosan látszik, hogy a legveszedelmesebb dolog, amit ember a lakásába vihet, az a könyv. Óvakodjatok.

___________

*Melegszendvicssütő, gofrisütő, hagymaaprító és társaik. Óriási téma a konyhai baszom-faszom (copyright Triceps) gyűjtemény, erről még lesz szó máskor.

** Majd.

***Mégóriásibb téma a mindenhonnan gyűlő tárgyaké. Erről talán nem is tudok írni, annyira óriási. Meglátjuk.