Az Ünnepi Könyvhétről meg nem is mondtam semmit

Naplovam

Pedig volt idén is, voltam is, és ugyan szerzőként nem, de borítókban érintett vagyok. Kettőben is.

Az egyik Péterfy Gergely publiciszika-kötetének, a Mindentől keletre-nek, a másik Mező Ferenc Dackorszak című verseskötetének borítója. Mindkét kötet a Kalligramnál jelent meg, mindkettőt a kiváló Hrapka Tibor tervezte, akinek a munkáit régóta csodálom, s mindkettőhöz felhasználásra került egy-egy fényképem. Igen szép könyvek, büszke vagyok rá, hogy hozzájárulhattam a végleges formájukhoz.

Itt mutatom a borítókat és az eredeti képeket:

mindentolkeletre-horz

dackorszak-cover-horz

 

 

Rám töpörtyű még nem volt ilyen hatással

Naplovam

Tegnap (január 28-án) történt, hogy megkaptam életem első olyan díját, amiért nem is tudtam, hogy indultam. Ez a Mozgó Világ folyóirat nívódíja, amit idén először egy aranyra festett/fújt töpörtyű testesít meg, ezért – nem találnátok ki, de – Arany Töpörtyű-díjnak nevezik.

szelfizz-toportyuvel

Szelfizz töpörtyűvel!

A folyóirat évente oszt díjat az előző évben megjelent írások szerzőinek. A lap rovatai a díj kategóriái, minden kategóriához felkérnek egy, a témában járatos, elismert személyt, aki kiválasztja az általa legjobbnak tartott írást vagy képzőművészeti alkotást, illetve van egy különdíj is, amit a szerkesztőség ítél oda.

Idén abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a próza kategória elbírálására felkért Péterfy Gergely az én egyik írásomat választotta, így lettem Arany Töpörtyű-díjas. Az írói oldalára már a helyszínről kikerült a hír:

peterfy-mozgo-vilag

A szöveg Az altató szerekről című készülő regényem részlete. A díjátadóról egyébként itt találtok még képeket.

Mindenkinek nagyon köszönök mindent – közlést, olvasást, értékelést, odafigyelést -, remek dolog ez, és azt hiszem, a töpörtyű se járt rosszul.