rémálom címkéhez tartozó bejegyzések

Álmodnak-e az androidok elektronikus kísértetekkel?

Dátum: Szerző:

Álomnapló

Kikapcsolhatatlan mobiltelefonon film, élő közvetítésnek tűnik, Halj meg!, adja az instrukciókat egy idősebb női hang a színésznőnek, aki sokakra hasonlít, akiket ismerek, és remekül játszik, irtóztatóan szenved, megőrülök tőle, csak éppen nem tud, képtelen meghalni.

Azt mondják, a hang veszik el először, ha valakit elveszítesz. A hangját felejted el elsőként, ez lesz az első dolog, amit képtelen leszel felidézni.

Anyám tíz éve nem hív fel telefonon álmomban, és négy éve egyáltalán nem került elő. Csak most, most az egyszer, és most sem velem beszélt. Talán azért, mert én már álmomban sem ismerném fel a hangját. Vajon én itt vagyok-e még?

tv0

 

Rémálmok órája

Dátum: Szerző:

Álomnapló

Néha azt hiszem, hogy kísértetek vannak, nem bújnak el meg elő, mint a mesében, hanem állandóan megtöltik a teret (vagy annak egy ismeretlen részét) körülöttünk, mindenkinek megvannak a maga kísértetei, idővel egyre több lesz belőlük, és az élet attól lesz néha annyira fárasztó, hogy mást se teszünk, mint megpróbáljuk őket elkerülni. Tudattalan, folyamatos kitérés. Az észlelési sebesség változik csak.

Az időnek és a térnek egészen biztosan vannak sűrűbb és ritkább pontjai, és a sűrűbb pontokon néha átüt a félelem. Hasadék jön létre az álom biztonságos öntudatlansága és az ébrenlét biztonságos ébersége között, egyik állapotban sem vagyunk, vagy mindkettőben, az érzékeink élesek, de nem a megszokott valóságot fogjuk föl. Természetünk meg már csak olyan, hogy a váratlanságok félelmet szülnek bennünk – ez az evolúciós sikerünk titka és modern túlélésünk fő akadálya.

Álmomban két dolog üti át a tudatállapotokat elválasztó hártyát: a testi szerelem meg a halál. Innen tudom, hogy közeli rokonok.

A mondat (Én nem tudom, mi van mostanában, tegnap meg anyád telefonált ide, hogy nem kéne mindig náluk fürödnünk.) más körülmények között egy egyszerű mondat, nem kelt félelmet, nem ejt kétségbe. De ha az, aki mondja, és az is, aki hallgatja, tudja, hogy az anya, akiről szó van, tizenöt éve halott, egészen más a helyzet.