Ha valami felé elindulunk és megyünk fél éven (vagy teszem azt 194 napon át), észre fogjuk venni, hogy a mozgásunk lelassult és egyenes vonalúvá s s egyenletessé vált, ahogy számítani lehetett rá. Ez az a nyugalmi állapot (megfelel a mozdulatlanságnak), amelyből a mozgó testet kibillenteni életveszélyes. S kinek is volna hozzá bátorsága?

Sokféle monománia van. A szót pontatlanul használom (no de, melyiket nem?), mindenre, ami monoton makacsul visszatér, mindenre, amivel minden nap foglalkozni lehet. Dolgozni valamin hosszú ideig minden nap. Az író például monomániás. Minden nap minden percében foglalkozik magával az írással, és időszakosan napi rendszerességgel foglalkozik a konkrét szöveggel. Amikor úgy tűnik, hogy nem foglalkozik vele, akkor is foglalkozik. (Belégzés – lent tart.) Minden napja ugyanúgy indul és ugyanúgy ér véget. Minden nap ugyanazt eszi és issza, ha csak külső körülmények másra nem kényszerítik. Bizonyos periódusokban eltéríthetetlen, akár a rögeszmések. (Akár?) A közbeiktatott pihenők ajándék idők (Kilégzés.), amelyeket nem lehet eléggé megbecsülni. Nem is szokták. Se az írók, se mások.

A monomániának is megvannak az előnyei. A nappalok és az éjszakák ismétlődésének rögzítésekor nem hagyható figyelmen kívül a tény, hogy az időtartamuk változó. Ha a Föld forgástengelye képzeletbeli függőleges lenne, minden egyes nappal és éjszaka ugyanolyan hosszú lenne, de ez évente csak kétszer fordul elő, mert a forgástengely a keringés síkjával 66° 33′-es szöget zár be. Vagy a képzeletbeli függőlegeshez képest 23° 27′-cel billen ki. Ez a kis kibillenés adja a mi földi létünk periodikusságát.

Az életet, amilyennek ismerjük. A rövidülő s hosszabbodó nappalokkal és éjszakákkal, az évi két nap-éj egyenlőséggel, a Nap naponkénti vándorlásával az általunk látott égbolton. A tökéletes rendszerbe, mint egy-egy pörgettyűt, beillesztették annak idején a bolygókat, aztán, csak hogy ne legyen olyan idegesítően tökéletes, egy kis pöccintés. A móka kedvéért. Azóta is így jön létre minden izgalmas dolog. Még hogy nem szórakozni vagyunk itt! Haha.

A homokba rajzolgatásról jut eszembe

(sok minden jut eszembe, hogy mást ne mondjak, Arkhimédész hányaveti megjegyzése a homokba rajzolt köreinek megzavarásával kapcsolatban, ami aztán az életébe került),

hogy egyszer* akartam írni egy** verset.

*többször

**több

Minthogy egy munkát nagyon sokféleképpen lehet elbaszni, azt hiszem, minden szerző fejében előbb-utóbb kialakul egy ranglista. Ez a skála pedig igen széles. Az “ez még nem is elbaszás, legfeljebb szűk értelmezést ad”-tól az “istenem, csak így ne basszam el sose”-ig terjed. Közben ezer árnyalat. Persze.

A “Most akkor hova szarjak?” klasszikus problémája a világon mindenütt, így a sivatagban is felmerül, s ott is több választ adhatunk rá.

Az első – legkézenfekvőbb, s a világon bárhol helytálló – válasz: Ahova tetszik. Ez az iskola a világot egyetlen nagy ürüléktárolónak tekinti. Megkülönböztethetjük a vécé az egész világ-, ill. a radikálisabb, pöcegödör az egész világ irányzatot.

A második válasz egy sokkal kifinomultabb megközelítés, amely azonnal feltételt – egyszersmind kérdést – ad: Attól függ, mi váltotta ki a problémát. A válasz további lehetőségekre bomlik:

A) A puszta ürítési kényszer: Ez esetben választható az első pont, vagy tetszés szerinti, speciálisan erre a célra kialakított hely.

B) Olyan esemény vagy jelenség, amely nagy figyelmet kap ugyan, de belőle az égvilágon semmi nem következik: Ez esetben határozott véleménynyilvánításkén kizárólag az asztal közepére.*

* Esetleg a zongorába. Hátha értenék.

Két azonos megy a sivatagban.

Azt mondja az egyik: – Te, itt minden olyan egyforma.

Mire a másik: – Én?

azonos

1. (filozófia) Olyan , amely nem tekinthető másnak (, mint ami). Minden dolog azonos önmagával. || a. Vmivel minden tekintetben megegyező, egyenlő; hozzá mindenben hasonló; teljesen olyan. Azonos eljárás, vélemény; azonos mennyiségek; azonos eredetű, értékű, gyökerű, tartalmú; azonos mértékben, módon. Mindkét fél számára azonos feltételeket kell biztosítani. || b. Nem azonos vkivel: (olyan személy, akinek) csak a neve egyezik egy másik személy nevével.

2. Változatlan, állandó. A helyiséget azonos hőmérsékleten kell tartani. Azonos nyomás alatt maradt a kazán.

(A magyar nyelv értelmező szótára)

Egyszer ez is volt már.

A látszólagos amplitúdók csak egy nagy egyenletesség megtévesztő részletei.

Egyszer ez is lesz még.

Előbb vagy utóbb mind elkezdünk a homokba rajzolgatni.