Egy nap, csak úgy menetelés közben (buckára fel, buckáról le) végiggondolja, hogy mindig milyen bátran fordultak felé azok, akik megsérültek az idők során, vagy már úgy születtek, kisebb hibával, vagy nagyobbal, mindegy, láthatatlan, csak tudni lehet róla. A kis és nagy sérülésekről és hibákról, amikre sokszor az egyetlen reakció a szánalom, néha talán valódi sajnálat, neki nem ez jut eszébe, hanem inkább úgy mondaná, megesik rajtuk a szíve.

Megesik a szíve.

Így. Sokféleképpen.

Kemény István: Remény

Láttam az egészet, és tudtam, hegyen állok,
a részletek halkan zúgtak odalent,
idefenn most egyik se hiányzott.
Kérdezni jöttem fel, de a jósnő
hazament a lázas kisfiához.

A kérdésemet lepöcköltem a szakadékba,
pattogva tűnt el, pedig nagy volt:
a törhetetlen üveg maradéka.
Csak a szívem kérdezgette halkan:
kedves vérem, hova lesz a séta?

Azelőtt ilyenkor kétségbeestem,
mert innen már csak lefelé van út,
és idáig nem jár le az Isten.
De most itt volt, és ő kísért le később:
egy szó nélkül ballagtunk le ketten.

De ez a végén lesz, itt még csak állok,
és érzem, ahogy elkezdek nevetni:
hogy lettem én ennyire magányos,
és hogy teljes képtelenség, félreértés,
de ez mégse lesz már soha máshogy.

A terápia gyakran hamarabb hatásos, mint észrevesszük. De ne siessünk vissza. Hohó, épp erről van szó. Hogy nem vissza kell térni a végén. Hanem, hát hova? Na, erre vannak a hátralévő napok.

Mivel az ismétlés a tudás gyakorlati mesterének anyja:

belégzés – lent tart – kilégzés.

A távolság mérése nem egyszerű, különösen akkor, ha távolabb szeretnénk lenni.

Minél?

Minél távolabb.

Amiből nem következik semmi, az rosszabb, mintha nem is lenne.

(Addig jó, amíg)

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő dobásom.

Mi lesz a következő dobásom következménye.

Minden (rendben) van.

A sivatagban sok csodálatos dolog van. Az egyik az, hogy nem jöhet szembe senki egy medvehagymás akármi-recepttel.

Általában legalább kétszer elmondom ugyanazt a mondatot. Úgy érzem, nem hallották meg.

A sivatagban ennek sincs jelentősége.

Általában legalább kétszer elmondom ugyanazt a mondatot. Úgy érzem, nem hallották meg.

A sivatagban ennek sincs jelentősége.