vasárnap címkéhez tartozó bejegyzések

Megint egy

Dátum: Szerző:

Naplovam

Megint eltelt egy vasárnap, az ördögé ez is.

(Emlékszem pár éve még a gyerekekkel, a nagy ebédek vagy utazás a távoli nagyihoz, meg a szokásos esti rutin,  körömvágás, ágyneműzés, hajmosás, két hosszú sörény végeérhetetlen szárítása, nevetések, szappanos szagú esték, mind arról szóltak, hogy a hétnapos szakaszokra osztott életünk kiválóan halad ezekben a ciklusokban, most egynek a végére értünk, megtárgyaltuk, mi volt az előző hat napban, és most, azaz holnap, elkezdődik egy újabb hétnapos élet, és szerencsére minden rendben van, mindenre fel vagyunk készülve.)

Egyformák kezdenek most lenni a napok, és a napok egyformásodása mindig valami rosszat jelent. A hírek, az érzések, amik elfognak, a levegő, a hangulat, ami körülvesz, napról napra egy kicsit savanyúbb, komorabb, de mindent megszokunk, mert a hétnapos szakaszokra osztott világban mindig csak a következő napra lehet figyelni. Már az is valami, ha az előző hatra vissza tudunk nézni, de legtöbbször alig sikerül. Minden nap megszokunk valamit, ami egy árnyalattal sötétebb, mint a tegnapi, de úgy gondoljuk, hogy ezt még igazán ki lehet bírni.

Ismeritek a béka-kísérletet, amikor egy békát beletesznek egy fazék vízbe? Ha a víz forró volna, a béka azonnal kiugrana belőle, még ha kicsit meg is égne, megmenekülne, mert erős hátsó combjait az isten is arra teremtette, hogy akármilyen magas falú fazékból kiugorjon velük. Ha viszont a víz éppen kellemes, a béka kiválóan elvan a fazékban, ilyenkor aztán alá lehet gyújtani, szép lassan melegíteni, tizedfokról tizedfokra, mindig épp csak annyival, amennyiről azt gondolja, hogy ezt még igazán ki lehet bírni. A béka sosem ugrik ki, mert nem fogja észrevenni, amint a környezet hőmérséklete oly mértékben emelkedik meg, hogy a fehérjéit kicsapja, az életfunkciói megszűnnek. Ott fog megfőni a béka szó szerint a saját levében.

Így sötétedik be körülöttünk, már valami koromfeketeségben tapogatózunk, de a bejáratott útvonalakat nem tévesztjük el, ezért azt hisszük, látunk.

 

Vasárnapló, január

Dátum: Szerző:

Azzal indul a január utolsó vasárnapja, hogy mikróban pattogó kukoricára ébredek, a végén persze csenget, ez már legalább huszonöt éves mikró, javarészt mechanika, de még a tányérja se forog, viszont legalább hangos, aztán a gondos rázogatás, hogy a zacskóban a sós és vajas részek jól elkeveredjenek a szárazakkal, gondos, mondom, alapos, ötödször is megrázza, nem csukja be a konyhaajtót, ez biztos a Kicsi, kipattanok az ágyból, persze hogy ő. Pattogok egy sort, aztán oké, előkerítek egy kinyúlt nadrágot, fázom, későn aludtunk el, korán, a Naggyal, Szombat Éjszakai Evés és film, amibe bele lehet aludni a kanapén, akkor a félálmú keresgélés közben halálra rémiszt a Jóember, aki reggel ért haza, csakhogy akkor még aludtam, fogalmam se volt , hogy nem hárman vagyunk itthon (nekem úgy általában véve nincs fogalmam, különben), és hát régen ijedtem meg annyira, hogy fel is sikoltsak.

Én már nagyon tudok úgy megijedni, mintha semmi nem lenne, egyszerűen megáll a torkomban az ijedés, majdnem kiáltok, de nem – úgy lehet ehhez például hozzáedződni, hogy az embernek a kedves ismerőse éjjel kettőkor elküld egy videót, hogy ez nagyon szép, remélem, fülessel hallgatod, mondnom igen, és a töksötét szobában a hasfájós kéthónapos mellett elindítom a lejátszást, végre elaludt, lábujjhegyen ütöm le még a billentyűket is, és tényleg szép a videó, csak másfél perc után ordít bele a képembe egy véres koponya, pontosabban sztereóban mindkét fülembe, hogy a dobhártyám majd’ kiszakad, de nem ordíthatok, csak a szívem ugrik és elönt a veríték.

Ma megijedtem, még sikoltottam is, hogy Hát te nem bírtad volna valahogy jelezni, hogy itthon vagy, azon kívül, hogy a legvédtelenebb pozíciómban rám köszönsz az ágyból?!, és akkor végre megfőzöm a kávét, persze mindenki alszik tovább, békésen, hiszen vasárnap van, minek kelnének fel, én meg kinyitom az internetet és beleszaladok egy nettó hullagyalázó blogbejegyzésbe, amire majd mindenki azt fogja mondani, hogy szép, persze, hiszen nem az ő anyjának a dolgairól van szó, mások halála, istenem, az de szép, az olyan megható, meg elgondolkodtató, meg a világmindenség meg minden, a világmindenségről eszembe jut egy film, hogy azt kéne ma megnézni, hogy menjünk már moziba, olyanra, amire gyerekkel is lehet, mire lehet ma elvinni egyáltalán tizenéves gyerekeket, és még csak 10 óra 15 perc van.

Mi jöhet még?