Hol is tartottunk? Feltérképeztük a test (és a valami, ami azon túl van, talán nevezzük léleknek, basszus) helyzetét, szükségszerű pozícióját a világban. Harminchárom napja kísérletezünk a kvantumállapotával, amikor a legfontosabb paramétereiből egyszerre csak egy dolgot tudhatunk.

A létezést elfogadottnak vettük, igazolására légzőgyakorlatokat végzünk.

Ezek vannak. Ezen túl van a külvilág. És az szép. A család szép. A macskák szépek. A szőnyeg, az asztal, a táska, a függöny, a kávésbögre szép. A fa az ablak előtt, a villamosmegálló, a lerohadt vasúti pályaudvar, a pláza, a forgóóra, a körút szép. És te, kedves olvasó (ha még itt vagy), te is szép vagy. És egyre szépülsz.

Ahogy megyünk a sivatagban.