Ha cél nem is, de valamiféle határkövek, jelzőpontok csak kellenének ebbe a sivatagba.

A mérés, ugye. Hogy mit tettünk meg, mennyit tettünk meg, van-e mögöttem valami stb.

Csakis önigazolás, tudom és igen. Hogy nem vagyok az a semmire sem képes, semmit sem tudó, semmit létre nem hozó, semmit nem érő, aminek gondolom magam. (Ha tudnád, hány ember gondolja így. Sejtem.) Hogy bizonyítékot szerezzek magamra. Azt nem tudom, mi számít bizonyítéknak, így aztán eléggé nehéz lesz megszerezni. Miből tudhatom, hogy mi az elég? Honnan tudom, hogy odaértem? Stb. Stb. Stb.