Nagy vágy van a semmire, a semmittevésre, még arra is, hogy ne gondolkodjunk. Ne kelljen.* Aztán mindez hiába, mert ha a cselekvést ki is iktatjuk, a gondolkodás megmarad, habár állítólag a férfiak tudnak semmire gondolni. Semmire nem gondolni.
Ezt nagyon sokszor megpróbáltam elképzelni. Két dolog lehet, ha egyszer véletlenül, valahogy sikerül semmire gondolnom: az egyik, hogy soha többé nem jut aztán eszembe semmi, a másik, hogy halálra rémülök és azon melegében fel is dobom az agyvelőmet. Egyik sem túl jó kilátás – egyelőre.
*Kelleni éppen nem is kell. Nem kötelező, nem muszáj, sőt nem is egészen életszerű állandóan gondolkodni.
NatiLap 
Egy volt kollégámtól hallottam, hogy a gondolkodás az olyan, mint a lovasroham a középkori hadviselésben. Mindenki el tud képzelni egy lovasrohamot. Nagyon látványos, hangos, és ezerszer leírták már.
Valójában a középkori harcászatban elég ritka az ilyen. Előszöris, kipihent lovak és motivált katonák kellenek hozzá. Aztán az se árt, ha van a közelben egy hátrányban lévő, lerohanható sereg.
A legtöbb esetben a lovasroham drága és felesleges.
KedvelésKedvelik 1 személy