„Szünet nélkül járkált fel és alá, s miközben töprengett, mozgatni kezdte az ajkát.

Meg kell fizetni a helyes tettekért is? Létezik valami más mérce is, nem csak a józan észé?

E másik mércével mérve az igaz ember vállát talán még súlyosabb bűnök terhelik? Pontosan az övét, az igaz emberét, hiszen a többiek nem tudják, mit tesznek?

Rubasov megtorpant az ablaktól számított harmadik fekete csempén

Ez meg mi volt? Megcsapta volna a vallásos őrület szele? Most tudatosult benne, hogy már percek óta félhangosan beszél magában.”

(Arthur Koestler: Sötétség délben. Mesés Péter fordítása)